Ipacs Szabó István kis birtok a máriagyűdi lankákon található, remek helyen, már csak a kilátásért is érdemes meglátogatni, de hát pince van ott, bor is lakik benne. A Nászút helyett egy házasítás, bár lehetne fajtabor is, hiszen a cabernet franc (87%) alkotja döntő többségét, a maradék zweigelt (7%) és portugieser (6%). De nem 100% franc, így nem is akként szerepel a nyilvántartásban. De becézhetjük annak. A másik két fajta öt év után megadta magát, háttérbe vonult, az aromatika sokkal inkább a cabernet franc-ról szól.

Előveszem a borhűtőből, kicsit hűvösebb, mint ideális, de én szeretek picit hűvösebbről indítani a vörösöknél is, a szoba melegét gyorsan átveszi a bor. Keresek egy jó poharat, elég öblös legyen, hagyjon teret az illatoknak. Elsőre picit meglepődöm, több a bőr, mint emlékeztem. Ahogy szellőzik, ez háttérbe szorul, bár végig benne marad, viszont idővel a gyümölcsök veszik át a prímet, feketeborsos bogyós gyümölcsök, kis bazsamecet, most ne az ecetre koncentráljunk, ne értésük félre, nem az a fontos, hanem az a valóban édes és fanyar balzsamosság.

Aztán dohány. Csokoládé. Egyre szebb. És még bele sem kortyoltam. Az illat sok mindenre enged következtetni, mér sejtem, hogy testes, mély, krémes lesz a korty és valóban az. Sok gyümölcs. És intenzív, de nem tolakodó, szépen integrált hordó. Az érett bogyósok tartós íze, aszalt szilva, szeder és ott van a földes-cédrusos franc-karakter is.

Filmnézős esti bor. Egy-két pohárral. Most kettővel. 88/100.