A borokat jó ideje tárolgatom már, borhűtőben is voltak, borospolcon is, viszonylag hűvösben, a tárolási körülmények majdnem ideálisnak is mondhatók. Ennek ellenére a kékfrankos dugója gyakorlatilag szétporladt, nem volt könnyű bontani, míg a cabernet dugója masszívan védte az állásokat.

A kékfrankos hűvösebb és fűszeresebb illatokkal indít, dugósságot nem érzek benne, de mintha nem lenne teljesen formában. Kissé fanyar gyümölcsösség, elsősorban piros bogyósok, ribizli és meggy, plusz a fűszeresség, babér és lestyán. Kortyban jó savak tartják a gerincet, kissé visszaesik és a fanyarság kap hangsúlyt.

Most azt érzem benne, hogy itt a bor túljutott a csúcsán, de szívesen kóstolnék egy másik palackot is, a dugó bizonytalanná tett. Ebben az állapotban korrekt, jó bor, de nem több mint 84/100 pont.

A cabernet sauvignon intenzív, mélyebb, hordófűszeresebb illatokkal nyit, érettebb és sötétebb gyümölcsöket kapunk. A korty is teltebb, krémesebb, kerekebb. A fanyarság valami miatt itt is jelentkezik, de mellette az érett gyümölcsök édesérzetet is visznek a kortyba. Van benne némi étcsokoládé, egy olaszos pörkölésű kávé zamatából is. A tanninérzet határozottabb, a zárásban az alkohol is picit túllép a limiten, de ez még belefér.

Itt a borban még érzek potenciált, még van benne erő, jövő. Nem vagyok benne biztos, hogy sokkal többet nyújt majd, de az értékeit még őrzi egy ideig, erre tennék tétet. Most 87/100 pont.