Persze tudtuk, hogy a kóstolón is szép tételek várnak ránk, igyekeztünk már előre felkészülni. Az eredmények és a kóstolható borok ismeretével kész volt az itiner, amihez többé-kevésbé sikerült is tartani magunkat. A rendezvény évről-évre jobb lesz, gyakorló borfeszt látogatóként legalábbis ez a véleményünk. A hibákból tanulnak a szervezők, idén már egy jól szervezett rendezvényen vehettünk részt, dicséret és köszönet.

Persze a főszerep a boroké. Nekünk örök dilemma a kóstolási sorrend. Ha a nagy, sűrű tételeket a sor végére hagyjuk, elfáradunk mire odaérünk, nem tudjuk helyükön kezelni a borokat. Így idén angol-kóstolással próbálkoztunk: előre vettük az előzetesen masszívabbnak tartott borokat. Így kezdtünk Taklerék hét aranyérmes, s a Fritz pincészet boraival. Sűrű, tanninos, alkoholos borok, az ember hibát nehezen fedez fel bennük, mégis engedtessék meg a kis kritika: szeretünk bort inni. Nem csak kóstolni, inni is. Nehéz, ha egy bor feladat, hatalmas akar lenni, s a kóstoló kicsinek érzi magát előtte.

Időre van szükségünk utánuk, hogy az ízlelés helyreálljon, ezért esett nagyon jól Dúzsi Tamás cabernet sauvignon rozéja: frissít, felüdít és gurul, mint egy sűrű fröccs. Amióta kóstolom, nekem ez a pincészet egyik legjobban sikerült rozéja, talán a 2009-es syrah volt hasonló élmény. A feltöltődés azért sikerült, így sorra kerültek a kevésbé lehengerlő, de szofisztikált, elegáns és kedvesebb tételei is. Zanzásítva tehát, a társaságnak tetsző tételek: Vesztergombi Bikavér 2009, Dúzsi Shiraz 2008, La Vida Merlot 2007, Halmosi Kékfrankos válogatás 2007, Eszterbauer Tüke Bikavér 2008, Tivald 2008, Bodriék Optimus 2008 és Pinot Noir 2008, Sebestyén Pince Kadarka 2009. Jövőre találkozunk.