A Roszkos Mihály vezette pincészet 2 hektár saját szőlőterületen gazdálkodik 8 fajta szőlővel, saját állításuk szerint „a hagyományok újra gondolásával minőségi fehér, rozé és vörös borokat készítenek”.

Nem főállású borászat ez még, hiszen a tulajdonos az egri borvidéken dolgozik, onnan hazatérve foglalkozik saját boraival. Második bükki napunk záróprogramja volt a cserépfalui kóstoló, a két éve működő Berezdi Borteraszon kóstoltuk végig a pincészet borait, ahonnan valóban remek panoráma nyílt a falura és a Bükk-hegységre, még a Nagy-Eged hegyet is kikémleltük.

A pincészet húzóborai között egyelőre még nincs a pinot blanc, új szereplő a kínálatban, a 2016-os Gondolat házasításban remekül egészítette ki a chardonnay-t és a traminit, 2017-ben önállóan is palackba került. Új címkedesign, ha jól vettem észre, ami határozottan jót tesz a pincészet borainak.

Illatban lassan nyílik, kicsit virágos, könnyed, élénk bor benyomását kelti. Kortyban igencsak erőteljes savakkal találkozunk, de a sor végén arra a következtetésre jutottam, hogy ez a területre lehet jellemző, hiszen minden borban érezhetően masszív savak adták a szilárd alapokat. Citrusok, érett nektarin, alma, és vaj. Krémesség és élénk savak. Érdekes szájhatás. A zamatok a végére kicsit lankadnak, szőlős jegyek kerülnek előtérbe.

Van benne egy kedves, kicsit old school, kicsit háziboros hangulat, amit én például nagyon kedveltem, ha a pincejárásokkor ilyen borra akadtam a környék kisebb, mégis reményt keltő pincéiben. Nincs mérnöki precizitás, labortisztaság, de vajon kell-e ide? Hiszen mégiscsak jó, élvezhető, egész palackkal eliszogatható a bor. Otthon írom ezt, a helyszínen, azzal a panorámával, a kedves vendéglátónkkal biztos felfelé húzna a szívem. De így is stabilan 83/100 pont. Ráadásul pinceáron 1000 Ft.