Vasárnap van, kora délután, mégis üres beltérbe lépünk be. Amiből következtetéseket még nem vonunk le, ilyen időben egyrészt kevesebb étterem tart nyitva, másrészt a nem otthon ebédelő jónép vagy az Árkádban, vagy az Aranygaluskában tömi meg magát. Az irodalmi, jazz esteket befogadó Kafka pincére azonban rögtön előzékeny és lelkes felszolgálóvá változik, ahogy elfoglaljuk a helyünket. A rövid étlap először nyugtatólag hat Andor idegeire, amiket aztán a modoros „mélységek és egyéb dimenziók néhány valós és elképzelt gasztronómiai tájról” fantázianevek bolygatna fel.

Nem filozofálunk azonban sokat irodalomról most, hanem a pécsi viszonylathoz képest kedvezményes árú fogások közül Húslevest rendelünk tanyasiasan (420 Ft). (Itt jegyezzük meg, hogy meglehet merő gonoszság tőlünk a húsleves kártyát minduntalan kijátszani, de higgyék el, a wc-t leszámítva ez mond el legtöbbet egy étteremről.) Szomorúak is vagyunk, mert a levesből csak az ételvarázs fűszerkeverék jut eszünkbe, a lé zavaros és opálos, de legalább a répa frissnek hat benne. A gyömbéres sütőtökkrémtől pirított mogyoróval (420 Ft) viszont felvillanyozódik az ember, mert bár krémlevesnek állaga alapján aligha neveznénk, viszont a harsány és fejfájdítóan sok gyömbér a holtakat is felébresztené.

Más jel is utal arra, hogy rossz időben érkeztünk, mert az étlap nagyobbik (és izgalmasabb) része csere és változás előtt áll, a választott borjú meg hal Andor legnagyobb bánatára nem elérhető, de legalább pincérünk ezt a legnagyobb együttérzéssel és sajnálkozással osztja meg velünk. Marad hát a raznjici (850 Ft) grillezett zöldségekkel (240 Ft). Az étlap szerint úgy, ahogy megtanulták Veljko Barbieritől, hát fene egy ízlése lehet a balkáni gasztro gurunak, mert az étel (szó szerint) tocsog az olajban, késő estig tartó emésztési zavarokat eredményezve (Barbieri biztosan nem így főz, ezt személyes élményekből tanúsíthatom - a szerk, azaz zoranka közbevetése).

A Kafka-tekercs (990 Ft + 240 Ft) nyílván a magyaróvári, Holstein, zengővárkonyi, Ördögszelet vonallal (fogj néhány hozzávalót, töltsd húsba, majd rántsd ki) akar versenyezni, vagy beleilleszkedni. Nagy érzéseket nem szabadít fel bennünk, az alma és a torma házasságára ilyen formában nehéz áldásunkat adni, bár leszámítva az olajproblémákat, a maga terepén átmegy a vizsgán. Nem úgy a szakács, aki a főétel közepén megjelenik a pultnál, s rágyújt egy cigire a nemdohányzó teremben.

Igaz, ilyen alacsony árakért cserébe csodát azért nem vártunk, de szívből bízunk benne, hogy a nyári pörgésben kihozzák magukból a maximumot, s nem akarnak csak az Aranygaluskánál jobbak lenni (vagy olcsóbbak).