Akkor egy rozéfröccsöt kérnék – mondta a Hilltop standjánál a vállam felett VV Jerzy. Ekkor csak egy pillanatra gondoltam arra, hogy hiába töltöm már fél éve egyre tartósabbnak bizonyuló száműzetésemet Budapesten, én mégis mindig az igazi Zs-kategóriás hírességeket látom csak az utcán. (A csajom bezzeg állítólag egy délután látta Csonka Picit, DJ Dominique-ot és Básti Juli férjét is, habár ez borászatilag teljesen irreleváns.)

A második pillanatban az hasított belém: ha a borok iránt alig érdeklődő lengyel–magyar fiú rozéfröccsöt kér, akkor megtörtént, bekövetkezett: a rozéfröccs mára már maradéktalanul populárissá vált, bukása csak hónapok kérdése. Cseppet sem lesz divatos, a következő újabb divatok immár menthetetlenül letaszítják trónjáról.

A kilencvenes években még csak a borászati szakma sztárjai, ismerőseik, és néhány nagyvárosi megszállott kezdett a testes, hordós, magas alkohollal bíró cabernet sauvignon nagy barátja lenni. Aztán pár éven belül egyre többen rájöttek, hogy ez jó. Átszakadt a gát, elkezdtek készülni és fogyni az egész jó száraz vörösborok, megjelentek néhány étteremben, boltban, majd a családok ünnepi asztalai környékén is. Nem vállalkozom arra, hogy két évtizedet átfogó krónikát írjak, ezért csak felidézném (nem feltétlen időrendi sorrendben) a borfogyasztás ezt követő, nagy hatású trendjeit: megjelent a kiváló száraz tokaji, népszerű lett a rozé, imádni kezdtük (és persze ma is) a gyümölcsösebb, szerethetőbb vöröseket, egyre több helyen merünk újra fröccsöt kérni.

Nagyjábóli kortársaim (velem együtt) hasonló utat jártak be az évek, évtizedek alatt. Utáltuk (de kerestük) az édes pancsolt vörösbort, felfedeztük a száraz vörösborok varázsát, rácsodálkoztunk a száraz fehérekre, és szerettünk, meg ma is imádunk fröccsözni.

Tanulság nincs, divatok jönnek és mennek, ez jutott eszemben a fröccsre várva. Pár hónapon belül itt lesznek a jobbnál jobb kézműves sörök, a pezsgő-, habzó és gyöngyözőbor kultúrája is egyre terjed. Ha más őrültség nem merül fel, hamarosan körbe érünk, és pár éven belül újra ölni tudunk a nagy villányi vörösökért.

Dziękuję! – mondja Jerzy a Hilltopnál és arrébb is lép. Én közben örülök magamnak és arra gondolok, jövőre ugyanitt már pezsgőért állunk majd sorba. Meg arra, hogy végre szereztem én is egy pontot a celebészrevevő játékban. Remélem, meghív valaki egy rozéfröccsre, amikor majd elmesélem.