A tavalyi tényleg vad köleses őrület után idén bebizonyosodott, hogy nincs új a nap alatt. A Szabolcsi almás máktorta tulajdonképpen három klasszikus magyar alapsütemény újra és egybegondolása. Az almás pite, a mákos kevert és a krémes egy süteményként való újraértelmezése ismét bebizonyította: nem kell nagy truváj ahhoz, hogy valami egyszerűen jót alkossunk. Ez a sütemény jó és finom is. Nekem rögtön ez volt a benyomásom, még ha így utólag visszagondolva a pécsi Magda Cukrászdában augusztus 20-án vásárolt sütemény kissé elnagyolt és összecsapott volt. Itt jegyezném, meg hogy a mák a vesszőparipám és egy jó mákos dologgal engem bármikor bármire.

Aztán jött egy telefon két nappal az ominózus első találkozás után (a Facebook hatalma és hatása…), hogy menjek már ugyan be az Enoteca Corsóba és kóstoljam már meg az ő országtortájukat, aztán pedig azt is, ahogyan ők ezt a sütit újragondolták. Nem volt mit tenni, ha menni kell, hát menni kell. A sütemény első ránézésre is szebb, kidolgozottabb volt, ízre pedig egységesebb. A Magdás verzió esetében kissé zavaró volt, hogy az almás rész textúrája nagyon elkülönült a többi résztől, a másik süti esetében ez egyáltalán nem volt ilyen szembetűnő. Az ízek és a textúrák is nagyon egységesek voltak.

Az újragondolt verzió esetében már egészen más volt a helyzet. A modern gasztronómia jegyében az Enoteca cukrásza teljesen szétszedte a sütit és abszolút modern, szinte minimál stílusban újraépítette. A süti alapja egy mákos, sűrű tortalap, melyet egy légiesen könnyű vaníliás sorbet fed be. Az alma háromféle textúrában jelenik meg a sütiben: egy almapép, mely gyermekkorom legszebb ízeit varázsolta a tányérra, mellette néhány fűszeres lében levákuumozott, majd szuvidolt almaszelet és végül egy almacsipsz. Az egész együtt egy remek játék a süteménnyel. A kettő egymás mellett kóstolva pedig kiválóan felel egymásra. Az eredeti egy klasszikus, szépen megkomponált torta, míg a másik egy erre reagáló teljesen 21. századi gasztronómiai játék, mely könnyed, frissítő és izgalmas.

Az eredeti sütemény elérhető az Enoteca Corsoban, az egységesen megszabott alig 500 forintos áron, míg a másik csak aznap készült el, de szerintem, aki elég érdeklődő, az az étlapon nem szereplő sütiből is kóstolhat egyet. Aki teheti, próbálja ki, lehetőleg együtt, mert úgy igazán jó játék ez.

Szent korona, országtorta

Amikor mÁkos kolléga habzsolni kezdte az országtorta különböző variánsait, nem volt más lehetőség, mint megfelelő "válaszcsapást" kitalálni. Kiskőrösön járva adott volt az lehetőség, hiszen onnan öt percre, Soltvadkerten működik az ország egyik legismertebb vidéki cukrászdája, a Szent Korona. A soltvadkerti központi körforgalomban reggel kilenckor is vagy harmincan várakoztak a nyitásra, hogy aztán a nagyjából ötven különféle fagylalt és megszámolni is sok sütemény, torta közül válasszanak, majd klasszikus cukrászdai-kávéházi milliőben fogyasszák el a kiválasztott kedvencet. Bár sejtettem, hogy az idei országtortában lesz fahéj, és azt ugye nem az én fűszerem, de nem volt mit tenni, ki kellett kérni. Első gondolat: hatalmas. Vékony mások szeletek között vastag, rusztikus egyenletlenségű almás-vaníliás rétegek váltakoztak. Az almás réteg elég krémes állagú, nem a reszelt alma textúrája jelenik meg – én azt nem is kedvelném egy tortában. A vanília nekem kicsit túl habos jellegű, nem elég intenzív. A mákos lapok korrektek. Mindent egybevetve tisztességesen elkészített torta, nem tudtam vele megbirkózni, nekem a kevesebb is bőven elég lett volna. A Szent Korona viszont, bár sokat hallottam róla, élőben megdöbbentő élmény. Egy kisvárosban, ekkorában és így művelni a szakmát, minden elismerés. (zoranka)