Én bizony ezt a bort csavarzárral tolnám a polcokra, csavarjátok, nyissátok, kóstoljátok, igyátok, mert ez könnyen csúszik, ez egy friss villányi, aztán ha nem fogy el, a hűtőbe könnyen vissza lehet zárni holnapig.

Így bajlódtam egy sort a tartalék dugóhúzóval, az aktuális sztárt már elcsomagoltam a fellépésére szerdán Mariborban bontunk majd jóféle oportókat közös okulásunkra, de mindegy is, a dugó végül kijött, a bor meg eljutott a poharamig.

A szín, az a lilásvörös tipikus friss portugieser, az illat is ehhez csatlakozik, meggy és szilva, kicsit gyümölcsleves, picit lekváros, érett és behízelgő. Kortyban sem hazudtolja meg magát, itt nem zúzza szét az ember száját a tannin, inkább valami lágy bevonatot képez a nyelven, a száj belső falán és percekig ezt a kedves, piros gyümölcsös bort cuppantgatnám.

Persze új még, fiatal még, de nem is terveznek vele hosszú távra, ezt most kell meginni a liba mellé, karácsonyig fogyjon el és várjuk az igazi portugiesert, portagézát, oportót, ami már ennél kicsit komolyabb, kicsit több test, kicsit feszesebb struktúra lesz benne addigra.

De így frissen is elvagyok most, a tavalyinál teltebb, komolyabb anyag, oportósabb, villányisabb minden tekintetben. Nekem az utóíz vesz vissza kicsit a pontokból, ott a friss gyümölcs picit bepunnyad, nem tart ki, nem pörget. A primőrökkel kritikus vagyok egyébként is, a 83/100 pont biztosan belefér, a saját műfajában korrekt versenyző.

Nekem meg idei első vörösnek sose rosszabb kezdést, két pohár is lecsúszott, semmi liba nem volt még, de mindjárt Márton-nap, lesz Portugieser Friss, ez a bor is ott lesz, majd rákóstolhatunk együtt is.