Az Addo-s filozófia kézzelfogható, a modern környezetben közvetlen a hangulat, a vendégek felszabadultak. Sauska Rosé 2010-zel kezdünk, október végéhez képest egyenesen tartja magát, talán kicsit az alkohol lóg ki az egyensúlyból. A borokat felvezető Latorczai Lászlótól, a pincészet borászától tudjuk meg, hogy a Sauska-rozékat ezentúl csavarzárral palackozzák, hogy ezzel is a frissességet és a minőséget őrizzék meg. A köszöntőfalat Magyar Elek kőrözöttje (fehér bryndza-kőrözött), kellően selymes, visszafogott, nekünk az ötlet és a kivitelezés kifejezetten tetszik, bár a szépen kimunkált ízek a rozé mellett nem tudnak teljesen kibontakozni.

A Cuvée 113 2009 a pincészet tokaji divíziójának egyik büszkesége, szembehelyezkedés a tradíciókkal: a túlnyomórészt furmintos alapra chardonnay és sauvignon blanc került, még mindig friss, még mindig illatos, meghazudtolja az életkorát, miközben ízben a savak mellé kis krémesség is kerül. Viszont meglepően szépen szól a melegen füstölt lazaccal, utóbbi éppen még a határon belül marad, nem lesz zavaró a füstösség. A mangósaláta pedig még egy csavar az ízeken, visszakanyarít a bor felé, szép és izgalmas összhangot teremt.

Vissza Villányba, a Cuvée 13 2010 a borászat belépő kategóriájú házasítása, talán kicsit több is annál, meglepően egyben van, lesimult ízek, visszafogott alkohol, kellemes korty, és a harmadik fogással elérünk a csúcsra. A rozmaringos bárányravioli házi tésztából készült, a hús tiszta, de egyszerű ízekkel köszönt. A gombák és az alaplé keretet és mélységet ad a fogásnak, a feketeretek chips-nek meg külön örülünk. Csak tippelni tudunk, mi szenvedés lehetett összehozni.

A Cuvée 11 2008-nak még bőven van ideje a palackban, a kelleténél kicsivel több hordó bukkan elő a masszív test mögül. A rozéra sütött borjúszűz talán még el is bírná, de a borjúbríz már nem annyira, a sültpaprikás burgonyagratin pedig nem tud kiteljesedni olyan formában, ahogy azt megérdemelné. A házi paradicsomecet viszont nagy öröm nekünk, éles, de tiszta ízek, bár az összhangot nem tudja befolyásolni.

Tokaji borral zárunk: az Édes Élet Cuvée 2003 birses, mézes jegyeket, és már kissé fáradni látszó savakat. Máglyarakás jár mellé, szeretjük az újragondolt és újratervezett ételeket, mégis most csak nehezen tudjuk felfedezni és azonosítani a hagyományos elemeket. A megvalósítás eklektikus, mégis elegáns, de otthonos, az ízek pedig nagyon szépen együtt működnek egymással és a borral, nem csap át túlzó édességbe semmi.