Vannak borok, amiket kapunk, eseményeken, rendezvényeken, amikhez nem a bor, hanem a palack eszmei értéke miatt kötődünk. Vannak borok, amiket bizonyos barátainkkal szeretnénk meginni, de ritkán jön össze az alkalom, a palackok száma meg egyre gyarapszik. Vannak borok, amik előbb-utóbb előkerülnek, elfogynak és majd egyszer biztos megisszuk őket. És vannak, amelyeket csak elteszünk, de sosem kerülnek elő, majd jobb esetben elajándékozzuk őket, rosszabb esetben addig pakolgatjuk innen-oda s vissza, míg végérvényesen túl a csúcson kerül ki belőlük a dugó, pattan le a csavarzár.

A nem kevés palack 40%-át dobozoltam be és viszem el, szerencsére van kis raktáram, pont a már nem használt, de még jól jöhetnek tárgyak tárolása céljából. Ide költöznek a borok is, részben polcra, emlékborokként, részben keresem az alkalmat, hogy a többi méltó halált halhasson, szomjas torkok, érdeklődő ízlelőbimbók közt.

Az otthon maradhat, ám mielőbb bontsuk ki kategóriába került ez a bor, egy ritka, fél literes palackba zárt cabernet sauvignon, a távoli 2008-as évjáratból, Villány, Bock Pince. Emlékszem, ajándékba kaptam, kaptuk, eltettem, mert a palack nem túl gyakori, Veritas-logóval ellátva. Legalábbis hozzám kevés félliteres vörösbor jutott el.

Az illata kicsit füstös, de áfonyás-feketeribizlis is egyben. Érezni benne a kort, de meglepően intenzív és gyümölcsös. Pici bőrösség van a háttérben, de nekem még pont belefér. Kortyban jobban jön a kor, a gyümölcs inkább lekváros, kakaós-étcsokoládés ízek, picit poros, van benne egy ódon könyvtárszoba-érzet. Strukturálisan nincs vele gond, az alkohol nem lóg ki, a tannin nem kiemelkedően erőteljes, kicsit porózus, de a bor nagyon is egyben van még.

A korty vége most már kicsit kesernyés, ételhez még jobban működik, magában visszafogottabb az élmény. De még mindig élmény. 85/100.