A Pavlikékhoz vezető rövid, ám meredek séta a Jakabhegyi úton önmagában is megéri: a Pécsre nyíló panoráma és a hegycsúcs felé nyújtózó szőlősorok látványa megéri a vesződséget. A család friss pogácsával vár minket, s rögtön fehérborral kínálnak az egykori konyhából kialakított vendégfogadóban. Itt régen egy búbos kemence állt – mutat az egyik sarokra az idősebbik Pavlik, mikor a fia, Barna is megérkezik. A család kerékpárüzletet is működtet. Tavasszal nagy a forgalom – szabadkozik Barna.

Ödön bácsi elfogadva a természet szeszélyességét a kis pincészetek optimizmusával panaszkodik: A válság óta kicsit visszaesett a pincészet vendégserege, kevesebb és kisebb létszámú csoport érkezik. A családi vállalkozás jelenleg minimum 8–10 főtől 50 fős csoportig fogad vendégeket. A család főz, és felszolgál ilyenkor, nincsenek alkalmazottaink. A borkóstolás mellé pedig ha jókedv kell, kérésre zenészeket is hívunk – büszkélkedik a pincetulajdonos.

A Csoronika-dűlő szőlőjének másfél évszázados történetében a Pavlik család az utóbbi harminc évben kezdett el szőlőtermesztéssel foglalkozni. Belvárosi házukat eladták, és az akkor lepusztult, 1887-ben épült présházba költöztek, amelyhez akkori földmérték szerint 5 hold szőlő is tartozott. A felújítások után a régi tőkék helyére is újak kerültek. Világfajtákat ültettünk, ötféle szőlőt. A zászlós pécsi fajtánk a cirfandli, ezenkívül rajnai rizling, sauvignon blanc, chardonnay és olaszrizling terem a ház mögötti fél hektáron. Idén először próbálkoztunk rozéval, és a jövőben vörösborral is szeretnénk foglalkozni – avat be minket Ödön.

A családi jelleget kiemelten fontosnak tartó Pavlikék évi 20–25 hektoliter bort termelnek, és palackoznak, amelyet csak helyben lehet megvásárolni fajtától függetlenül 1000 forint per palackért. A marketingre különösebb figyelmet nem fordítanak. Szájhagyomány útján terjed a híre a pincének – meséli Pavlik bácsi, és a kedves vendégfogadást a visszatérő vendégsereg is bizonyítja. Boraikkal egyre több megmérettetésen vesznek részt. A Magyar Hölgyek Bora díjat 2008-ban chardonnay-vel érdemelték ki, a 2010-es olaszrizlingjükkel pedig ezüstérmesek lettek a révfülöpi borversenyen.

A pincészet harminc év borászkodás után végigjárta azt az utat, amely után eldől egy szőlőbirtokról, hogy merre tart, kinövi-e családi kereteit. Pavlik Ödön, megtartva a családi pince előnyeit, minőségi borral akar szolgálni a vendégnek. Ha nem jó a bor, kiöntöm. Nem adok olyat, amit magam sem innék meg – halljuk a pincészet vezetőjétől, amely egyike azoknak az elveknek, amelyhez Pavlikék az életben is ragaszkodnak. Ha pedig minden vendéget frissen sült pogácsával fogadnak, már megérte felmenni a meredek dűlőbe a családias hangulatért.