Nem azért, mert előfordulhat, hogy elakad a traktor, vagy hogy a sötét, aszott, botritiszes fürtöket ollós metszése kesztyűben nemigen lehetséges, hanem mert valóban hideg van. Nem vitás, mi vagyunk edzetlenek, de öt perc után, teljesen átfagyva nem sok kedve marad az embernek az idénymunkához.

Mert a jégszőlő megköveteli a karcos telet, a szürethez kell a tartósan fagypont alatti hőmérséklet. Cukortartalma miatt a szőlőszemben lecsökken a víz fagyáspontja, így legalább 7-8 °C kell az ideális állapothoz. Ekkor a víz kifagy a bogyóban, „a cukrok és egyéb oldott szilárd anyagok viszont nem fagynak meg, így a töppedt szőlőszem értékes, zamatos beltartalma természetes úton koncentrálódik.”

Pedig a Vylyan december 20-án, advent aranyvasárnapján megtartott szüretén (első fordulós) forralt bor hivatott felmelegíteni a testet. A lélek felkészítéséről Balogh Kornél gondoskodott, nem csak egy nagy adventi koszorúval, de rövid köszöntővel is. Ipacs-Szabó István Vylyan főborász szakmai utasítását követően mi azonban visszasunnyogtunk a pincéhez, hogy a tavaly szüretelt szőlőből készült jégborral vegyük ki a részünket a munkából. A tavalyi jégbor ugyanis megérdemli, hogy ráfigyeljenek. Sűrű szövésű, aranyszínű olaj, a pohárból erőteljesen csapnak ki a gyümölcsök, leginkább a birsalma. Ízében barack, méz, magában és desszertkísérőnek kiváló.