Baranya horvátországi oldalára elég gyakran tekintünk ki, nem véletlen ez, hiszen nem csupán a közelség, az ott élő magyarok boldogulása, hanem az ottani borok is vonzzák figyelmünket éppúgy, mint poharunkat. Múlt hétvégén egy kedves invitálásnak köszönhetően részt vettünk a vörösmarti felújított pincesorok avató ünnepségén, egyúttal a bormaraton startját is figyelemmel kísértük.

Mindig öröm látni, ahogy egy hosszabb ideig csak pusztuló, a háborús éveket, s azok minden következményét, elhagyatottságot és romosodást magán viselő pincesor új életre kel. Sok szép pincesort láttunk már elhalni, reméljük, hogy kevesebb lesz ebből, mint a feléledőből.

Vörösmarton több hónapon át tartó beruházás, fejlesztés következményeként október másodikán adták át ünnepélyes szalagátvágással a felújított pincesorokat. A vízelvezetés, a szilárd burkolatú úttestek, a támfalak megerősítése mind a katolikus, mind a református szurdokban szebbé és élőbbé tették a külső szemlélőben is a tájat. A pincék már főként saját erőből újultak meg, ahol sikerült. Azt is láttuk viszont, hogy több pince eladó, vagy romos még mindig, mint amelyek új életre keltek, de a lehetőségek a továbblépéshez, a borturizmus megerősítéséhez kétségkívül jobbak, mint korábban.

A turizmusban bízik a járás vezetője, Sója Dénes, aki a horvátországi magyarság egyetlen parlamenti képviselője is, de ugyanezt az utat, a bor- és gasztronómiai, de a vadász- és horgászturizmus további fejlesztését, az ez irányú beruházások támogatását javasolta az ünnepségre ellátogató agrárminiszter, Petar Čobanković is. Baranya jelenleg messze elmarad a horvát átlagfejlettség szintje mögött, így a turizmusfejlesztést látják az egyik járható főútnak a vidék további felzárkóztatásához a felszólaló politikusok.

Idén tartottak attól a szervezők a szabályok megváltoztatása miatt, hogy majd kevesebben startolnak el a Bormaratonon, lévén most nem csak a gyorsaság volt a fontos, de fel is kellett ismerni a 12 pincében kóstolt borok fajtáját is. Borospohárral a nyakban azonban az idén a tavalyinál jóval többen, mintegy 170-en neveztek be a bormaratonra. Ami csak nevében maraton, a három kilométeres táv sem leküzdhetetlen, futni sem igazán kell, viszont a faluséta során mindenhova betévednek a vendégek, ezzel is elősegítve, hogy ne csak a nagyobb nevek vonzzák be a borkedvelő publikumot. A leggyorsabb és egyben legtöbb fajtát felismerő maratonista Kiss Attila lett, míg a versenyzők a Varga Pincét szavazták meg a legjobb pincészetnek.

Már éppen hazaindultunk, amikor a körforgalomban észrevettünk egy golfpályát hirdető táblát. Golfpálya egy kis faluban? Utánajártunk. Tényleg van. Nem tréfa, a falu szélén komoly felszereléssel idős úriember éppúgy, mint fiatal párok sétáltak a füvön és lengették az ütőt. Egy kávé mellett elnézegettük őket, a pálya tavaly nyílt meg, húsz gyakorlóhely és gyakorlópályák is várják a golfrajongókat, a közeljövőben pedig egy 9 lyukas pálya kiépítését tervezik. Szinte valószerűtlen, pedig itt van a szomszédban, hétvégén a külsősöket is szívesen látják ebédre és egy kosárnyi golflabdával. Majd egyszer kipróbáljuk, csak tudnék golfozni…