A pohárba töltve a színe már nagyon megnyerő, alapvetően a piros uralkodik, a belső gyűrűk enyhe rubinba hajlanak. Ránézésre nehezen tippelnénk meg a korát, nincs fehér vagy sárga árnyalat a szélén. Az illata intenzív és nagyon tartós, nem enged az időnek, kicsit átalakul, de intenzitásából semmit sem veszít. Abszolút gyümölcsös vonalat visz, fűszert nyomokban sem tartalmaz. Eper, szamóca és ribizli, nagy mennyiségben és nagyon tisztán. Idővel egy árnyalattal édesebbnek érezni a gyümölcsöket. Felfedezünk egy illatjegyet, amit az igazán kis pincék szépen ászokolt kadarkáiból ismerünk. Ha sokat időzünk az illatoknál, sokszor bizony csalódást tud okozni a bor zamata, de erről itt szó sincsen. A gyümölcsök szinte pontosan ugyanolyanok, mint illatban, hasonlóan tartósak és tiszták. A kispincés jegyet megkapjuk zamatban is, nagyon jól áll a bornak, el is felejtjük pár percre, hogy honnan is szereztem be.

Test és alkohol valahol a közepes elején, de jelen esetben ez abszolút pozitív. Kevés bornál jut eszembe igazán, hogy – mint a régi szép időkben - a szőlőben végzett munka mellé bátran lehetne inni, és jól is esne, nem ártana meg.

Mi történt vele a második és a harmadik napon? Nem érte meg, annyira jól csúszott, hogy az egész palack kiürült az első alkalommal. Viszont a tippet adó elmondása alapján négy-öt nappal a bontás után is szépen tartotta még magát, nem omlott össze. Ha a kadarkával vagy éppenséggel a vörösborral kell tehát valakit barátkoztatni, ez a bor jó lehetőséget kínál mindkettőhöz. Nemcsak kóstolni, de inni is jólesik. 

Szent István Korona Szekszárdi Kadarka 2007 (Szekszárd, száraz vörösbor, alkoholtartalom: 12%, pontos információim nincsenek, mennyiért kerül ki a nagy áruházak polcaira, sokfele lehet Szent István Korona borokat venni. De ez a kadarka a COOP-ban 799 forint volt.)