Természetesen villányi oportók voltak javarészt, a tavaszi Portugieser Du Monde-ról vittem egy szlovén és egy horvát bort is, színesíteni a helyi ízeket, de a sokszínűség önmagában is jelen volt a sorban. Kvassay Levente és Ruppert Ákos személyesen is eljött erre kis kóstolóra, volt nagyjából húsz érdeklődő és csokik a pécsi CsokoLádából.

                                                                                                                           ^{Fotók: Halek Míra}

Nem igazán volt sok időm jegyzetelgetni, a 14 tételből nekem négy maradt emlékezetes. Mind másért. Ruppert Ákosé nagyon különleges bor. Úgy könnyed, úgy gyümölcsös, hogy mellette van teste van struktúrája, hossza és tartalma. Mondanivalója. Koncentrált bor, ahogy Bock József szelekciója is az, de sokkal intenzívebb hordós aromákkal gazdagítva a sűrű oportót. Kicsit vaskosabb, kicsit testesebb, de kétségtelen arányos, szép bor, talán sokaknak kevésbé oportós, de csak a szó hagyományos értelmében.

Kvassay Levente bora inkább az, szintén a tartalmasabb változatokhoz sorolható, de ez már nem kapott hordót, ez a sűrű gyümölcsöket hozza. A másik oldal mintapéldája a Vylyan Macskája. A legkönnyebben érthető, közönségkedvenc, tud hízelegni. Laza, ivós, még mindig friss piros gyümölcsökkel teli. Mindegyik bor 2012-es évjárat a felsoroltak esetében.

Szerencsére csak egy-két olyan bor akadt, amelyik nem ütötte meg a korrekt portugieser mércéjét, a többieket is a nagyon tisztes középmezőnybe helyezte el az alkalmi kóstolótársaság.

A borokhoz a pécsi Csoko-Láda tulajdonosa, Mosonyi Éva válogatott csokoládét, ezúttal a gyulai csokoládé manufatúrából egy könnyed, áfonyás, fehércsokis, étcsokis, bazsalikomos ízvilágot kísérelt meg összehozni a portugieserekkel, ami nekem Ruppert Ákos borával jött be leginkább.

Ha jönnek érdeklődők, ha komolyan veszik a borászok és jól állítják össze a sorokat, de még meg is hirdetik a bulit, akkor van remény arra, hogy egy stabil, kedves program álljon össze ezekből a kóstolókból. Hát még ha egyszer én is úgy juthatnék le, hogy ne kelljen vezetnem hazafelé is.