Viszonylag kis tapasztalatom van egri kadarkák terén, nem is olyan sok érhető el könnyen a mi vidékünkön. Amiket kóstoltam, azok jelentős részében volt olyan hűvös indítás, mint ebben a borban.

A déli kadarkák vidámságához szokott orrnak és szájnak szokatlan, nem mondanám semmiképpen sem idegennek, bár a bőrösség és enyhe gumis illat elsőre kicsit zavar. Aztán hagyjuk, szellőzzön a pohárban, van időnk.

Alakul is, hűvös és fűszeres, szájban szokatlanul szikár, a gyümölcs nem tódul, nem árad, van benne persze, érett málna, piros ribizli, fanyarkás szilva.

Feszes, hűvös, szikár, az enyhe bőrösség végigkíséri a bor útját, keresem a helyét. Talán a dűlő írja felül a fajtát, talán a hely határozza meg jobban a bort, mint a szőlőfajta. Régimódinak mondják a hátcímkén, van benne rusztikusság, annyiban igaz.

Ötszáz palack készült mindössze, a kóstolt nem a pince címkéjét viseli, a neten láttam így is, úgy is, „Eger 1552” fedőnéven volt beárazva 5560 forintra. Van benne olyan, ami miatt érdekel, ami miatt a folytatás is érdekelne, de az is biztos, hogy megosztó bor és talán inkább egri vörös, mint kadarka. 86 pont, ****