Sokat mondottuk már ezen a helyen is, hogy egy-egy étteremnek, hotelnek milyen remek panorámája van. De kilátás ügyében Pécsett talán a Hotel Kikelet éttermének van a legjobb dolga. Nyáron a terasz egészen biztosan a legjobb kiülős, de a Déli télben odabenn is érdemes városra néző asztalt foglalni. A legtutibb kilátás mellett, merthogy a gyönyörű városkép önmagában még nem érdem, a konyha sem hagyható figyelmen kívül, hiszen hagyományos és kortárs konyhaművészet találkozik itt, a Mecsekoldalban.

Egy jó ideje kevesebbet foglalkozom a sporttal, mint a gasztronómiával. Így történhetett meg, hogy eddig nemigen jártam a Makártanya Sporthotelben, de most a Déli tél révén ide is eljutottam. A gasztronómia mégiscsak közel hoz a sporthoz, gondoltam, hiszen miközben a felsőbb szinteken keményen edzettek, én a pincében jóízűen falatoztam. Különös tekintettel a Sopianae palacsintára, de ne vágjunk a történet közepébe.

A tettyei busz végállomásától alig pár méterre, és végre felújított, asztaltúton jutunk el a Bagolyvárba. Ha gyalog jöttünk volna, bizony megéheznénk eddig a Belvárostól felfele vezető sétában, de autóval jövünk. Így az utat még jobban értékeljünk, viszont a Déli télben ettől függetlenül éhesek vagyunk: a kakaskirályt és a délvidéki kacsát mielőbb tányérunkon szeretnénk látni.