Pofán röhögtük a telet. Hidegtűrő képességünket nem teszteltük tovább, mexikói életérzésért mentünk a Teréz utcába, a Tex-Mex Étterembe. Egy teremnyi nyár az ónos eső meg a csúszós utak városában. És igen, köszönjük Isten, hogy nem volt az étlapon chilis bab!

Ki ne evett volna saját zsírjában sütött és eltett (ha nem is kacsa- vagy liba-), de mondjuk csirkemájat vagy sült húst? Lefogadom, kevesen vannak, akiknek nagyanyái, anyái ne készítettek volna efféléket. A hazánkban sem ismeretlen, de Dél-Franciaország specialitásaként számon tartott konfitálás tulajdonképpen nem más, mint az egyik legősibb hústartósítási eljárás: alacsony hőfokon, saját zsírjában kisütött és tárolt hús, amely hűtés nélkül is eláll, akár hosszú hónapokon át. A confit szó eredete már önmagában is kellő magyarázattal szolgál a dolog mibenlétére: a francia confire szó annyit tesz, tartósítani.

„Ne felejtsük el, hogy a gasztronómia nem egyszerűen az étkezés, hanem a minőségi vendégül látás, az étkezési kultúra tudománya” vallja Skrut György, a pécsi Kalamáris Vendéglő 47 éves szakácsmestere. A pályán eddig eltöltött majd' harminc év könnyen indul, bár a szülők először más pályát jelöltek ki . Végül engednek, hiszen egy „étteremben mindig jókat lehet enni”. A leendő szakácsmester akkor sem hátrál meg, mikor az ijesztő orosz nyelvóra helyett francia nyelvlecke várja, és orvosa javaslatára pincérkötény helyett szakácsruhát kell magára öltenie, számára ugyanis „mindig komoly, tekintélyes személynek tűntek a szakácsok”. Élesben előbb a Dömörkapuban, majd a Misina étteremben veti be magát, ahol rátalál az életét sok tekintetben meghatározó Rippl Béla barátságára.