Az őszi meleg nemcsak a bacilusokat kelti életre, de Andort is mozgásra készteti, így a Tettye felé vesszük az irányt, megnézni mennyi az annyi. Be szép is ott fenn a város felett és mégis a városban, dübörgő munkagépek ottan, széjjeleső színészház, "frissjogsis" rallisok, és régi restanciánk, a sváb konyha (már úgy földrajzilag is) fellegvárának számító Tettye vendéglő.

Kevés hatékonyabb reklámot tudunk elképzelni, mint étlapokkal teleszórni a várost. No persze nem tippelnénk nagy árat, mennyibe került a Pécsi Est Cafénak a névadó number one pécsi programfüzetes megjelenés. De erősebb kutya eszik, és mivel Andorral érzékenyek vagyunk a jelen dolgaira, nem késlekedünk felkerekedni a Kereskedők Háza Római Szintjén található (régen bank) éjjel szórakozóhely, nappal étterembe, tesztelni a kínálatot. Minek is szabadkozzunk? Aki ma pörköltszaftot kínál negyed kiló kenyérrel háromhuszér (és jót is), az félig megvett minket is.

Szívünket képzeletbeli fanfárok dobogtatják meg, hiszen ismét itt, ahol minden(nek) szép(nek) és jó(nak kellene lennie), pamparam, Pécsett a Király utcán. Az utóbbi év során a válság purgált már ki vendéglátóegységet innen, meg nyíltak új helyek is, de mi egy régi motorost választunk. Nagy brainstormingot nem sejtünk a Király Pizzéria & Snack Bar keresztelője mögött, az utca és a kettős jelentés indokol. Az ambvivalenciában azért nem kell fuldokolnunk, de továbbra is sajnáljuk a tejszínt a carbonárára. Vagy éppen magát a carbonárát.