Hosszasan kóstolgattam én ezt a három bort. Hordómintaként kaptam őket még két hónapja. Kibontottam, kóstolgattam, aztán a jegyzeteket jól elkavartam. Mostanság a második palackokat is megbontottam, a köztes időkben azért kitettem őket mindenfajta megpróbáltatásnak, nem csak a borhűtő kényelmes hűvösében pihentek. Hurcolásztam őket, voltak túl hidegben és túl melegben, egymáson, kartonban és polcok, bár fektetve mindig, állítva soha. Két körben győztek meg, nem tehetek róla, vállalom.

Az ugye úgy volt, hogy kenszei kolléga pár hetet eltöltött Dél-Tirolban - nem mellékesen Andreas Ebner barátunk közbenjárására - a St. Pauls-i pinceszövetkezetnél követte szinte végig a szüretet. Amellett, hogy sokat tanult, kóstolt és jegyzetelt, amit majd jól meg is ír nekünk, hozott borokat is. Kettőt tegnap este bontottunk meg, a jin és jang kedvéért egy fehérburgundit és egy vernatsch-ot. Na azért persze nem a pincészet alapboraiból válogatott, ezek ugyanis a Passion névre hallgató prémium sorozat borai. Hogy mennyire azok? Mindjárt kiderül.

Két palack zsibolyog már pár hete a borhűtőmben, nem kerültek még piacra, de már palackban várják a kóstolást. Halogattam, mert jó emberekkel, jó alkalommal szerettem volna megkóstolni. Megtörtént. Volt előtte egy vadpörkölt típusú vacsora, Jamie Oliver receptjének nagykozári adaptációja, remek volt, házi, meleg kenyérrel, no meg azért vörösborral körítve, Mendek Mozaik 2004. Aztán meg a langyos októberi estében, a teraszon tettük ki a kerti asztalra a két bort. Nem megyek túl mély elemzésekbe, inkább afféle hangulatjelentés következik.