A bor egy nagyon különleges élőlény, mondta tegnap egy borkóstolón Vida Péter és egyet kellett vele értenem. Van fejlődése, vannak hangulatai, van bizony öregedése. A Renero sokáig egyik vörösbor etalonunk volt, úgy volt nagy az a bizonyos 2005-ös, hogy szinte minden összeállt benne. És az is biztos, hogy azon a napon a kóstolók és a bor is jó hangulatban volt. Tavaly a 2007-est bontottam meg, most meg egy 2009-est vettünk elő, még éppen csak kikerült a forgalomba.

Ágyat szereltünk. Ikeás ágyat, sok csavarral, lécekkel, fiókokkal, sínekkel. Csavaroztunk három órán át, mígnem kész lett. Egy könnyű vacsora és egy bor. Legyen valami különleges, legyen vörös. Egy kedves barátomtól kaptam ajándékba ezt a palackot, eltettem egy megfelelő pillanathoz. Most jött el.