A cím ezúttal a fajta. Legtöbbünknek ismeretlen, jómagam tavaly őszig csak egy-két škrletből készített bort kóstoltam. Aztán eljutottam a fajta hazájába, a horvát Moslavina borvidékre. Sokan úgy ismerik ezt a tájat, hogy átautóznak a tenger felé, hiszen Moslavina a Száva folyó mellékén, Zágrábtól keletre található, központja Kutina városa. A škrlet a helyi borászok kitörési pontja lehet, ez az a helyi fajta, amitől többet várnak, még saját saját logót is alkottak neki. 

Szerkesztőségi megbeszélésünk volt, bor nélkül nem megy, bontottunk is párat. A kreativitást elősegítendő csupán. Nem is jegyzeteltünk. De egy bor a háromból ott motoszkált bennem még tovább is, egy rövid megemlékezést megérdemel, gondoltam végül. Odakinn havaseső, idebenn egy nyarat idéző bor.

Egy hónapja pihen nálam ez a bor, vártam az alkalmat, amikor. Amikor. Aztán mindig volt más, lett más. De ma este kellett. Végtére is karácsony van. Ezért jó, ha az embernek két karácsonya van, a másodikon pótolhatja az elsőn elmulasztottakat. Szerb karácsonyon sokan szoktunk összejönni, most síelés, munka, betegség, egyebek miatt egyedül ülök a konyhasztalnál és bontok egy Sauska kadarkát.