Az úgy kezdődött, hogy volt három graševina. Beterveztük őket, majd kaptunk innen-onnan még kettőt, ráadásul a pincében is akadt még egy, kiegészítésképpen. Hat olasz már egy komoly sor. És az ársznobizmust félretéve a többségük nem a felső polcokról való, van itt bor ötszázért, persze lesz ötezerért is. Ami igazán érdekelt bennünket, hogy három ország olaszai mit mutatnak, milyen rokonságot, különbséget, árban hol tartanak, minőségben merre járnak, ilyenek. A hétvégi sonkához is ajánljuk a mi kis rizlingünket, ha nem is ezeket, de bontsanak bátran egy olaszt Húsvétra!

Tavaly karácsonykor találtuk ki, hogy legyen borszakkör. Egy olyan hely, ahol azért jövünk össze, hogy borról beszélgessünk, borokat kóstoljunk, megtaláljuk a kedvenceinket, megkönnyítve ezzel a borvásárlást vagy az éttermi rendelést. Olyan legyen a borszakkör, ahova nem a sznobizmus viszi a vendéget, s ahol nem a didaktikus okítás vezérli a szervezőt. Azért nem bíztuk a véletlenre: cabernet sauvignon volt a nyitány. Legyen havonta egy jó hétfő esténk!