Ennyi év után már nehéz újdonságokkal szolgálni a Szekszárdi Szüreti Napokról, pláne úgy ha az ember a pult másik oldalán áll, és kevésbé a fogyasztás, sokkal inkább a kínálás játszik főszerepet. 

Tegnap este végre sikerült pontot tennem egy cikk végére, huszonötezer leütés, keretesek és receptek nélkül, végül könnyebben ment, mint terveztem, még vissza is kellett fognom magam, nehogy túlírjam a sztorit. Hogy ebben ennyi szerepe volt a hozzá kortyolgatott bornak, nem tudnám megmondani, végül is csak két pohárral csúszott le. Magyar malbec, akit érdekel.