Az valahogy mindig élmény, amikor Tiffán Ede a házigazda. Nemegyszer hallgattam már kóstolókon, mindig volt olyan mondata, története, ami miatt érdemes volt ott lenni. Ezúttal a látogatás hivatalos célja az új panzió megismerése volt, de azért egy tizenegy boros sor is lecsúszott.

Tíz borát mutatta be Lelovits Tamás a Kalamáris Borbisztró és Vinotéka legutóbbi kóstolóján. Ha címszavakban kellene felidézni az estét, akkor csak annyit mondanék, hogy friss, gyümölcsös illatok és ízek, elegáns hordóhasználat.   

A Bussay-lányok segítségével megint egy kicsit kitekinthettünk a Pannon borrégió határain túlra a Kalamáris Borbisztró és Vinotéka legutóbbi kóstolóján. Valljuk be, Zaláról elsősorban nem a bor jut az eszünkbe, pedig ott is van egy történelmi borvidék. (Ami a mai rajzolatához képest sokkal nagyobb volt, és még a Balaton-felvidék jó részét is magába foglalta. No, meg az elcsatolt Mura-vidéket.) Sokáig jó hírű, és jelentős hozamú régióként volt számon tartva, azonban a 19. század végétől, a borok minősége és ezzel együtt a vidék híre egyre kevésbé volt egykori önmaga. És akkor szándékosan finoman fogalmaztunk. De szerencsére az utóbbi években már nem is egy pincészet cáfolja a kétes hírnevet.