Az elmúlt másfél év a nagy, ámde csendes változások éve volt az Etyeki Kúriánál. Egyrészt a birtok ikonikus vezetője, Matolcsy Sára visszavonult, másfelől az eddig ugyan nem titkolt, de nem is reklámozott kapcsolat az Esterházy borászattal nyílt titokká vált, a címkéken is kommunikálják, mi több, közös eseményeket szerveznek a nagyérdeműnek. No meg lassan, de biztosan felzárkózik a birtok életében Etyek mellé Sopron, majdhogynem ők a legnagyobb, leginnovatívabb soproni szereplők a piacon, mindezt úgy, hogy a törvények értelmében a soproni boraikra nem írhatják rá, hogy soproni, hiszen a feldolgozás Etyeken történik.

Az egyik legjobb hangulatú pécsi kóstoló végül megmenekült: a hibernálódott borút helyett a borvidéki tanács és a Pécsi Összhang borászai szervezték meg az idei kiadást. Tizenhét pincészet hozta el a Pécsi borvidék legjavát, mintegy nyolcvan bort lehetett megkóstolni, azt a harmadát vettük elő, amit kevésbé ismertünk. Vagy nagyon szeretünk.

A Pajzos és a Megyer testvérbirtokok a hegyaljai nagy birtoképítések második fázisához tartoznak, igaz, még annak a tervnek a részei, amit Bacsó András valósított meg a rendszerváltozást követően. Ekkor darabolták fel az állami tulajdonú gigaborkombinát területeit nagyjából 100 hektár környéki egységekre, abból kiindulva, hogy ezeket lehet gazdaságosan művelni és a borukat értékesíteni, majd ezeknek igyekeztek elkötelezett befektetőket találni. Ilyen körülmények között született meg a Disznókő, a Hétszőlő vagy az Oremus és egy ilyen befektetés folytatása a sokak számára teljesen egybemosódott Pajzos-Megyer is.