Vannak akik megadják a módját és egyből egy Yquem-et tesznek le egy Szepsy mellé, de egy átlagos borissza biztos nem így kezdi majd a napját. Nekem sem volt ennyire egyértelmű, hogy ebből egy rövid írás születik majd, bár egy ideje kerülgettem már ezt a két palackot.

A hétvége fárasztó volt és sok palack bort bontottam, bár egyetlen kortyot sem ittam belőlük. Ideiglenes absztinenciámat aztán vasárnap este oldottam egy pohár borral, csak hogy elősegítsem a megvilágosodást. És lőn, a megoldás oly egyértelmű és magától értetődő volt, mint a csavarzár.

Pécsiként – majd’ huszonöt év pécsi lét után talán már hívhatom így magam – a cirfandli utáni érdeklődés természetes. Itt van nekünk ez a szeretett és gyűlölt fajta, van egy különcünk, és bizony minden nehézség ellenére megmaradt itt, még ha csak huszonnégy hektárnyi is van belőle. De vajon mit tudnak belőle a másik termőhelyen, vajon az osztrákok jobban érzik, mi lehet benne? Megkóstoltam úgy harminc tételt és okosabb lettem?