Szinte az utolsó pillanatban kapcsolunk, hogy ha már nyár eleje, akkor a versendi Juh és Juhfark Fesztivál, amiről pedig jó szívvel nem maradnánk le semmi pénzért. Mert a két szembenéző domboldalon nyitva van ilyenkor minden pince, a levegőt tambura szólam, és a birkapörkölt illata tölti meg.

Ha Szabadka, akkor legtöbbeknek a szabadkai piac jut eszébe. Egy időben igazi kultusza volt a Pécs-Szabadka bevásárló-buszoknak, de azért még ma is sok magyar rendszámmal találkozni, pedig már csak emlék a piac olcsósága. Nekem sokkal inkább Palics. A tó, az egykori monarchiát idéző Női Fürdő, az állatkert. Újabban pedig a két város között (az alig 10 kilométer felénél) egy oázis: a Shiraz étterem.

A szekszárdi kört vasárnapra időzítette a szerkesztőség, s mivel eleve lehetetlen lett volna minden nyitott Pünkösdi Pannon Pincét meglátogatni, rábíztuk magunkat a véletlenre. Az egész nap fenyegető vihar ellenére mindenhol vendégseregbe ütköztünk. Mondjuk ha valaki először látogatott Szekszárdra, fel volt adva neki a lecke, mert a belvárosból taxi vagy helyismeret nélkül bajosan lehetett kijutni a pincékhez. Szerencsére a térképtelenséget pótolták a barátinál is alacsonyabb tarifával dolgozó szekszárdi taxisok, de azért sokaknak mégiscsak hiányozhatott a centrum információs szolgáltatása. Sokan persze nem jutottak tovább a belvárosnál, de azért akadt néhány eltévedt csoport a dűlők között.