Jégbornak valót szüreteltünk a Vylyan Pincészet szőlőjében. Fél hármas ébredés (hajnali), mínusz 5 (fok), szentjánosbogarak a tőkék között (fejlámpák). Még szerencse, hogy elmaradt az év leghidegebb éjszakája. Pedig bebiztosítottuk magunkat védőitallal (forralt bor). Belehalni nem kellett, de azért titokban örültünk, hogy előző este a nagyját már leszüretelték.

December utolsó előtti napján látott bennünket vendégül Evelyne & Erhard Heumann a siklósi Heumann Pincészet tulajdonosai. Ezúttal azonban nem Heumann-borokat kóstoltuk (vagyis a kötelező program lefutása után már azokat is…), hanem kicsit behatóbban ismerkedtünk, milyen is Bordeaux. Azaz milyen a (felső-)középkategóriás bordói, hiszen javarészt a 20-30 eurós tartományból kóstoltuk a borokat - ez ma Villányban talán a kicsik felső, a nagyok felső-középkategóriája.

A Szegeden és környékén élőknek nem kell bemutatnom a tányéricát: napraforgó, amit Van Gogh nemcsak témájául választott, de száránál fogva a ragyogó kék égig emelt. Különös adománya a könyörtelen sorsnak, hogy a nagy impresszionista épp a tányérica virágzásának idején távozott a földi létből, túlemelkedve egy más világba, mert így sírját napraforgókkal boríthatták a búcsúztatására összesereglett festő- és kortársai.