Már egy ideje kallódik itt ez a beszámoló, a print verzióval annyira behavazódtunk, hogy alig marad idő webre tölteni. Viszont a Kalamáris Borbisztró és Vinotéka Szabó Zoli tematikusában dél-balatoni borokat kóstoltunk nem is olyan rég, méghozzá teltházzal. Nem titkolhatom, hogy elfogult vagyok. Én balatoni lánynak születtem és ott is nőttem fel, bár szőlővárosom – egyelőre - nem része a Balatonboglári borvidéknek.

Januárban nincs túl sok boros program, kivéve Vince-nap környékén, amikor sűrűsödnek a borszentelések, dűlőjárások, koccintások minden borvidéken. Bár Szekszárd még nem jeleskedik annyira ennek a neves napnak a megünneplésében, arra kértük Berni kolléganőnket, maradjon helyben (hiszen nem kell Mádig menni minden évben), borturistáskodjon helyben. Berni Faluhelyet választotta évkezdésnek, ahol disznóöléssel kombinált dűlő- és pincebejárás szerepelt a programban.

Néha jólesik statisztikázni, számokat böngészni, kilesni az adatokból, hol is tartunk, már ha lehet ilyent. Főleg januárban, odakinn hol esik, hol fagy, hosszú estéken volt időnk 12 rangos nemzetközi borverseny adatait összevetni, hátha segít jobban látnunk. Azt már előre mondjuk: a magyar érmek 36 százaléka abból a borrégióból származik, amely térség a magyar bortermelésnek csupán egytizedét adja. Vannak fényesebb érmek, nagy dicsőségek és olyan versenyek is, ahol még lehetne javítani. Jöjjenek a számok!