Az, hogy a rumok megítélése a hazai alkoholfogyasztók körében viszonylagos, aligha vitatható. Köszönhető ez az éjszakai életben vég nélkül a rummal (fehér) kólát elegyítő partiarcoknak, illetve annak, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva az emberek jelentékeny része nem kedveli a kuglófba belesütött mazsolát. Holott, éppen ez utóbbi kapcsán feldereng emlékeimben egy egyetemista társam, aki a cimborájával rendszeresen sütőrummal melegítette a lelket a csütörtöki egyetemi partik előszobáiban; ízlések és pofonok!

Egy vallomással kell kezdenem: a januárt a tartozások eltüntetésére terveztem be. Nagyon sok bor áll egy virtuális sorban, kóstolásra várva. Sokat kaptam ajándékba, sokat küldtek borászok véleményt várva, sokat vettem magam örömére, háromszor sok már bőven kitölti a januárt, feszített tempóban. Elsején egy olyan borral nyitottam a sort, amiről sok jót hallottam, de még nem kóstoltam sosem.

Akkor most jól megy a Pécsi Borozónak? Ezt kérdezték tőlem nemrég egy vacsorán. Mit mondhattam? Sosem volt jobb. Hiszen még megvagyunk, ami 11 teljes évet és 44 kiadott lapszámot követően akár sikerként is elkönyvelhető.