Egy kis szünet után ismét összejöttünk, kedden, a Kalamárisban, hogy a pannonborboltos srácok által előkészítet borokat megkóstoljuk. Nem voltunk kevesen, borból sem volt túl kevés, de a végén mégis elégedetten álltunk fel az asztaltól. A kóstolójegyzetek két részben következnek, az első mottója, címe SzabóZétől származik, aki szerényen így felelt, amikor bizonyos borpreferenciáit firtatta a csapat egy része.

Nem olyan egyszerű játék ez a minden napra egy mese. De íme az utolsó kvartett, ez a négyes végképp nehezen állt össze, ahogy közeledtünk a Szenteste felé, volt bennem egy tudatalatti késztetés, hogy különleges, nagy borok kellenek, pedig nem, "csak jó" borok, amiket aznap éppen szeretnék. Holnap jön az éves összegzés, az évvégi ünnepfolyam mindent visz, pihenünk, kikapcsolunk, aztán januárban folytatódik a történet.

A merlot tökéletes hívószó még mindig, hetvennégyen kaptak helyet ezen a hétfő estén és érdeklődés volt még, hely már végképp nem. De vajon mit nyújt a merlot, ha nem a csúcsokat vizslatjuk, hanem a 8-12 euró közti borokat vesszük szemügyre?