A szerző első szüreti élménye Csúzához kötődik, amikor is a rokonok szőlőjébe traktorral lehetett utazni, ugrándozni a pótkocsin és olykor még taposni is a leszüretelt szőlőt. Majd négy évtizede is már ennek, de az ilyen emlékek az idővel csak kifényesednek, el nem tűnnek soha. Az egykori dűlőútnak már csak hűlt helye, beépült az is, de bor nélkül nem maradunk Csúzán. Nem maradnak azon olvasóink sem, akik az őszi számunkban feltett kérdésre helyesen válaszoltak és kedvezett nekik a szerencse. A folytatásban bemutatjuk a Kollár Pincészetet és kiderül, kik nyertek csúzai borokat.

Kényes téma a halászlé, kényes téma. Mert ugye a legjobbat mindenki nagyapja/nagyanyja/keresztapja/kicsodája készíti, több hagymával az elején, más a paprikával játszik, valaki szerint az ikra a titka, vagy hogy taviból sohasem. Kényes téma mondom, kevesebbért is böktek már meg valakit, vagy lett két család közti évtizedes viszály kiváltója a jó halászlé feletti vita. És ha még hallanák, hogy nevetnek azokon azok, akik nem tésztával, de friss, ropogós kenyérrel eszik (no meg fordítva). Azért a Kovács Csárdába el kell menni. Ha nem is a világ legjobb halpaprikását főzik itt (az állítólag Batinán túl, a határ vajdasági oldalán készül), tudják a dolgukat.

A jövő hetet nem lesz könnyű túlélni, gondolkodom így magamban, miközben igyekszem beprogramozni az időmet. Hétfőn a Pannon Borrégió TOP 25 borát választja ki a szakértő zsűri, de kedden már kezdődik egy vadonatúj fesztivál, a Surduk Festival, avagy Szurdok Fesztivál a határ horvát oldalán fekvő Baranyában. Ha kedden még nem is, de csütörtökön és pénteken ott a helyünk. Nekem főleg, elvégre az ősök hagyatékát kötelesség megőrizni.