A keddi kóstolók sorát folytattuk nemrég, bár a Húsvétot követő pár nap igencsak húzós-szervezős volt (borszeminárium, Portugieser du Monde és zárásnak egy borszakkör), így csak most jutottam el odáig, hogy a jegyzetekből olvasható változatot írjak meg. Az eleje még nagyon jónak tűnt, a végére bepunnyadt a sor, a vörösek nem voltak kiemelkedők.

Nincs egyszerű dolga az embernek, ha tolnai borokból szeretne áttekintő kóstolást szervezni, mert legalább olyan nehéz beszerezni őket, mint ahogy ismerni sem sokan ismerik ezeket a borokat. Másrészről meg csak be kell ugrani egy diszkontba és máris találkozhatunk velük. Csak nem biztos, hogy eddig tudatosult bennünk, honnan is származnak. A Tolnai borvidék a borrégió legnagyobbja, intenzíven növekedő bortáj, sokan és sokat telepítenek, az ismertségen azonban van még mit gyúrni. Ezért is kaptak meghívást a Borszemináriumba.

A Pannon Borbolt által szervezett, ezúttal a pécsi Kalamárisban megtartott keddi kóstolónk szokás szerint rendhagyó módon szerveződött, csütörtökre. De így összejött a csapat (a másutt kóstoló, ám annál gyakrabban emlegetett SzabóZé kivételével) és már január másodikán harmincegy borral indítottuk az új esztendőt. Soha rosszabb évindítást, soha rosszabb keddi kóstolót.