Amikor kimondjuk a magnum szót, sokaknak Tom Selleck jut eszébe. Én azok közé tartozom, akiknek egyrészt Clint Eastwood Piszkos Harryként, másrészt a méretes borospalackok. Másfél liter kiváló bor, tőlünk nyugatabbra nagy presztízse van ezeknek a palackoknak, állítólag szebben, lassabban, harmonikusabban érik bennük a bor. Évente egyszer a Polgár Pincében szervezünk egy kis kóstolót, valami rögtönzött tematikával. Idén Kapronczai Balázzsal a magnumokra esett a választásunk, lévén a pince rendszeresen tesz el borokat ebben a méretben, 1995-ig visszanéztük őket, íme a tapasztalat. A pince mélyén felsorakozott magnum regiment hosszú estét jövendölt. Nyolc bort választottunk ki végül, amelyekről kétségtelen szubjektív véleményünk és az objektivitásra törekvõ borbírálat egybevetése után úgy véltük, jót tett nekik a magnum ereje.

A pécsi Enoteca Corso második borvacsorájának sikerére Polgár Zoltán és borai jelentették a garanciát. Ha van olvasóink között, aki nem ismerné: a mai boros Villány egyik megalapítója, az egyik első családi pincészet létrehozója, Év Borásza és nem mellesleg szenvedélyes vadász. Talán éppen emiatt szerepelt a menün annyi vadság, hiszen volt itt fácántól vaddisznóig sokféle erdei-mezei állat. Izgalmas ételek, és többször próbált, remek borok, mi kellett még: ott voltunk a másodikon is.