Pénteken napközben még Villányban váltottuk meg a világot, borrégiós stratégiát alkotva, pince helyett projektor, viszont délutánra már egynehányan újra találkoztunk Pécsváradon. A köd ellenére másfél tucatnyi férfiember jött össze Walter Gyula pincéjében, apropóként mondhatunk Vince-napozást, de jó az, csak úgy összejönni, bort kóstolni, töltött káposztát enni, beszélgetni, bort inni.

Többnyire a borvidékek, hegyközségek, faluközösségek belső ünnepe a Vince-nap, az idei ünneplés több momentumáról már be is számoltunk. Vince-napon született szerzőnk viszont eddig tartozott a szekszárdi ünnepség tudósításával.

Még nem késő olvasni.

Svartli, hurka, kolbász az asztalon, mellé fehér kenyér és savanyúság, desszertnek hájas. Mindenki üveggel, pohárral a kezében beszélget, járkál, a saját borát kínálgatja, miután megkóstolta már a másikét. Majd szentelés és áldáskérés, utána pedig a pincék végiglátogatása. Percig sem kételkedtünk abban, hogy a Vince-nap élő, „érintetlen” hagyománya borvidékeinknek – mégis leginkább a borász társadalmon belül. Beszámoló, és alant Vince-napi kisokos, hogy felkészültek legyünk.