Nemrég összejöttünk egy baráti évzáró kóstolgatásra, jóbarátunk pincéjében borfelesleg keletkezett, azaz apasztani kellett a készletet, mert tárolási térfogatgondok akadtak. Egytucat bort tudtunk bevállalni azon a délutánon, most egyet kell kiemelnem közülük.

Van úgy, hogy bizonyos emberek nélkül egy-egy hely, pillanat, érzés nem képzelhető el. Kettő is volt, amit Becker Leonóra nélkül nem tudtam elképzelni: sem a villányi borutat, sem Palkonyát. Az a helyzet, hogy ma sem tudom, pedig napok óta olvasom a gyászjelentést: december 26-án Nóra elhunyt.