Az Alföld Magyarország legnagyobb bortermő vidéke. A hazai szőlőtermés 40-50%-a, az országban kapható bormennyiség fele innen származik. Nagy terület, nagy mennyiségekkel. Tény, hogy az alföldi borok renoméját a kilencvenes évek borhamisítási ügyei igencsak megtépázták. Sajnos sokakban az alföldi borok kapcsán elsőre még mindig a korábbi botrányok, a Soltvadkert-Kiskőrös-Kecel “aranyháromszög” ugrik be. Az előítéletekkel és a múlt árnyaival meg kell küzdeni. 

Amikor kézhez kaptam a Bayer meghívóját a kilencedik borversenyükre, legalább két érvet soroltam fel magamban, miért is írok vissza egy elfogadó választ. Az első, hogy kunsági borok tekintetében nagy a lemaradásom és még élnek az előítéleteim. A második, hogy még sosem jártam Kiskőrösön. A borversenyt sikerrel abszolváltam, alig volt több negyven bornál a bizottságban, a részleteket már közzé is tettük tegnap délután. Este viszont három borászat tucatnál is több tétele került a poharamba. És eljutottam Petőfi szülőházához is, rendes turista vagyok.

Sokszor megkapom, hogy túlságosan érzékeny vagyok a fára, mármint a borban természetesen. Hogy én alapítom meg a Barrique Ellenes Ligát, pedig nem. Egyszerűen a borban nem akarok harsány tölgyfás, vaníliás, kókuszos etc. illatokat, ízeket érezni. Ha meg mégis érzem, legalább olvadjon össze a borral. Tőlem aztán lehet extra heavy égetésű is a hordó, csak legyen finom a benne érlelődött bor. (Szerkesztői figyelmeztetés: a kattintást követően csak felnőtt olvasóink induljanak tovább a szöveg ösvényein - kenszei kolléga barrique bornak ad 92 pontot!)