Volt ez a kóstolónk. Ami keddenként szokott lenni. A pannonborboltosokkal. Ha összejön 20-30 bor. Elvileg volt annyi, a gyakorlatban talán fele sem. Van ez így, nem is foglalkozunk azokkal. Bár az mondjuk érdekelne, hogy a látványra, külcsínre milliárdokat költő kéthelyi Ax & Ax  miért nem foglalkozik a borok minőségével is, amit nem igazán követ a beárazásuk (ld. ötszáz eurós csúcsvörös), de ez mellékszál. Jöjjenek inkább az iható borok, mikből mi is szívesen kérnénk még egy pohárral.

Hogy a borturisták térképére Paks is felkerült, abban nagy szerepe van a Fabro pincészetnek, és a tulajdonos Kovács Sándornak. Ezúttal Hetényi Jánossal látogattunk el a sillerek fellegvárába.

Ami egyszer beindul, nem kell abbahagyni, végül is minden jó filmnek van kevésbé jó folytatása. De miért folytattuk a csalódások estéjét? A pannonborboltos srácok hoztak 35 bort. Jónéhány pincészettől. Szokás szerint vakon kóstoltuk, tényleg nem tudtam, kinek a borát kóstoljuk. Egy ideig, amíg visszatérő hibák nem kezdtek jelentkezni. Harmincötből 17. Nem jó arány.