Nem túl gyakran bontunk magnum palackokat, ami hiányosság, viszont nemrég kettővel is összebarátkoztunk. A fehéret egy pekás, azaz sütőharangos sütögetés elején kóstoltuk meg, a maradék az ételt fűszerezte, a vöröset viszont már az étel mellé kortyoltuk el. Egy furmint, egy teran, két horvát magnum.

Vannak borok, amiket a hétköznapokra vásárolunk meg. Kenszei kolléga nemrégiben az eszéki Metro áruházban bóklászott, hol másutt, mint a borospolcok között és ráakadt erre a borra. Jó áron, egy literes kiszerelésben, malvazija istarska, kosárba került, onnan a hűtőbe, végül a poharunkba.

Advent idején minden napra egy bor, bontogatjuk szorgalmasan, a következő négyes is hozott izgalmakat, szerencsére nem lőttünk mellé, minden bornak megtaláltuk a helyét. Az üres palackoknak meg a szelektív üvegzsákunkban. Ahogy Jamie Goode mondja, ne csak kóstoljunk, néha igyunk is.