Nem túl gyakran bontunk magnum palackokat, ami hiányosság, viszont nemrég kettővel is összebarátkoztunk. A fehéret egy pekás, azaz sütőharangos sütögetés elején kóstoltuk meg, a maradék az ételt fűszerezte, a vöröset viszont már az étel mellé kortyoltuk el. Egy furmint, egy teran, két horvát magnum.

A múltkori cabernet franc sor elé betettünk pár felvezető tételt, amíg összejön a csapat és hogy összehangolódjunk kicsit. A négyből egy dugósnak bizonyult, egy korrekt volt, de nem maradandó, míg két borról külön is írnom kell, mert szívesen újrakóstolnám őket bármikor.

Ha már külföldi borok voltak minap kóstolóasztalunkon (portugál és montenegrói pincészeteket vizslattunk), még pár bort becsempésztem a sorba, hogy tetszik a csapatnak. És az lehet a következtetés, hogy érdemes odafigyelni minden szélirányba, mert jó borok nem csak nálunk készülnek.