Nem túl gyakran bontunk magnum palackokat, ami hiányosság, viszont nemrég kettővel is összebarátkoztunk. A fehéret egy pekás, azaz sütőharangos sütögetés elején kóstoltuk meg, a maradék az ételt fűszerezte, a vöröset viszont már az étel mellé kortyoltuk el. Egy furmint, egy teran, két horvát magnum.

Olaszrizlingekkel ismerkedünk ma is, a második körben egy évet ugrunk az időben és a 2013-as évjáratot vesszük elő. Nincs előválogatás, különösebb koncepció, olaszrizlingek, a gazda bevallása szerint tisztán. A friss boroknál azt tapasztaltuk, hogy sok arca lehet a fajtának, sok irányba lehet elvinni és szinte mindegyik hoz izgalmakat, ad élvezetet, szépséget, játékosságot. Vagy éppen mélységet, bár ez utóbbira majd a későbbiekben több példa akad.

A horvát államiság ünnepén idén nem csupán a szokásos menetrend szerinti megemlékezések zajlottak (ami általában a formaságok, folklór, fogadás háromszögben játszódik), hanem egy borgasztro programot is szerveztek. A Jókai Bisztróban a muraközi borászok 12 válogatott borát kóstolhatták meg az érdeklődők, a sikeres bemutatkozást folytatás is követheti. Íme, mi így kóstoltunk.