A múltkor két részre kellett bontanom a keddi kóstolós beszámolómat, most erre nincs semmi szükség. Volt ugyanis két-három termelő, akik vagy sajátos pincevakságban szenvednek, vagy csak nem érzékelik a borhibákat és betegségeket. És ennek ellenére borokat küldtek be. De belefutottunk vagy három dugógyanús borba is, sajnos nem volt másodpalack. Szerencsére voltak jobb tételek is, a gyenge borok miatt csalódott és egyben szigorúbb volt a csapat. De most jöjjön, aki megérdemli.

Múlt pénteken újabb pincészet mutatkozott be a Kalamáris Borbisztró és Vinotékában, ezúttal a Szekszárdi borvidék egyik dinamikusan fejlődő üstököse, a Szeleshát Szőlőbirtok tartott előadással egybekötött borkóstolót. Külön-külön már mi is kóstolhattuk a boraikat, azonban egyszerre a komplett borsorukat még sohasem, most ezt a hiányosságunkat is pótoltuk a listáról.

Nem hagytuk ki havi pezsgőházas fajtakóstolóink sorából a cabernet franc-t sem, de most kevésbé Villányra koncentrálunk, inkább a többi borvidéket térképeztük el. Egy külföldi nem érkezett meg, így a helyére egy szekszárdi tétel ugrott be, különben minden borvidékről egy-egy bor szerepelt sorban. Nagy csalódás kevés volt, meglepetésekből is csak kisebbek jutottak.