Csokoládé Karnevált rendeztek a Zsolnay Negyedben a hétvégén, szegényes volt, kicsi volt, karnevál se volt igazán, de legalább a miénk. Ehhez kapcsolódott a Zsolnay étterem csokoládé-élményvacsorája szombaton este. Nem egyszerű vállalkozás a csokoládéra építeni egy teljes menüt. Kell hozzá merészség és fantázia, ízkombinatorika és bevállalás. Bár voltak fenntartásaim a csokis ételek műfajával szemben, engedtünk a kísértésnek.

Van a szürkebarát. Azt mondják, nem szerencsés a neve, egyrészt túl szürke, másrészt lejáratták. No de mit nem, azokban az évtizedekben. Engem azonban néhány kedves emlék, élményszámba menő bor arra sarkallt, vegyük be a borszakkörbe a szürkét is. Ha kell, hát hívjuk pinot gris-nek. Vagy pinot grigio-nak. Én mondjuk a szürkebarát mellett maradok, mert hitem szerint nem a neve teszi. Nyolc bort kóstoltunk meg, nem volt unalmas.

Múlt hét csütörtökön syrah-kóstoló volt a Kalamárisban, ezúttal egy szőnyeg alá söpört rendezvény felújításáról volt szó, amely tavaly egy ideig szép létszámokkal futott, népszerű is volt, aztán egyszer csak abbamaradt (a hely üzemeltetőjének váltása miatt - a szerk. megjegyzése). Úgy tűnik, volt rá valódi igény és érdeklődő közönség, hiszen egy valami biztos: „Még soha nem voltak ennyien egyetlen általam tartott tematikus kóstolón sem!" – mondta a rendezvény után a házigazda Szabó Zoli.