Van a szürkebarát. Azt mondják, nem szerencsés a neve, egyrészt túl szürke, másrészt lejáratták. No de mit nem, azokban az évtizedekben. Engem azonban néhány kedves emlék, élményszámba menő bor arra sarkallt, vegyük be a borszakkörbe a szürkét is. Ha kell, hát hívjuk pinot gris-nek. Vagy pinot grigio-nak. Én mondjuk a szürkebarát mellett maradok, mert hitem szerint nem a neve teszi. Nyolc bort kóstoltunk meg, nem volt unalmas.

Múlt hét csütörtökön syrah-kóstoló volt a Kalamárisban, ezúttal egy szőnyeg alá söpört rendezvény felújításáról volt szó, amely tavaly egy ideig szép létszámokkal futott, népszerű is volt, aztán egyszer csak abbamaradt (a hely üzemeltetőjének váltása miatt - a szerk. megjegyzése). Úgy tűnik, volt rá valódi igény és érdeklődő közönség, hiszen egy valami biztos: „Még soha nem voltak ennyien egyetlen általam tartott tematikus kóstolón sem!" – mondta a rendezvény után a házigazda Szabó Zoli.

A gyerekek születésnapjára összejött csapat rég nem volt ennyire hangulatban, valahogy közösségileg kellett a lazulás, voltunk persze nem kevesen, hét gyerek rohangált a ház valamennyi szintjén és szobájában, de azért a borokra is oda tudtunk figyelni. Nem volt vakkóstoló, nem volt hosszasan tervezgetett sorrend, a borhűtő aktuális kínálatából válogattunk.