Szokásos Duplacsavarnak indult ez a riport is, de aztán mégis más lett. Miközben mégsem lett más. A kóstolt tételek kölcsönös megfejtése és a kapcsolódási pontok keresése adta az este vezérfonalát, miközben még ettünk is egy jót. Pécsről indulva kora délután érkezünk Günzer Tamás nem is olyan régen átadott pincészetéhez. Körbenézni nem nagyon van idő, egy karton válogatott borral és a szomjas utazóknak szánt extra üveg rozéval, no meg poharakkal felvértezve már indulunk is úticélunk felé. 

Volt itt vagy hat hét szünet. Mondhatnánk azt is, hogy végtére nyáron nyaraljon is az ember, de nem ezért volt. A folyamatos változás alól nincs menekvés, változnak az igények, emberek, tervek és lehetőségek. Hogy csak néhány példát említsek. Ez a hat hét inkább volt újragondolás, letisztulás, babrálás, gondolati és technikai szinten, rápihenés, átgyúrás. Most benyomtuk a zöld gombot, aki eddig is követte a Pécsi Borozót, szerves folytatást fog tapasztalni, hogy ilyen komolyan fogalmazzunk. A leállást egy kéknyelű kóstolás előzte meg, most visszatekintünk.