A napokban Walter Gyulánál jártam, gohérért mentem, de végül egy palack juhfark is került a csomagtartóba, nem kis kedvencem ez a fajta, örültem a pécsváradi meglepetésnek. Aztán itthon előkerült még egy juhfark, ez a borhűtőben pihent már egy ideje, Pálffy Gyula 2009-es bora a Káli-medencéből. Nem egymás ellen, de párban kóstoltam meg a két Gyula-bort.

Amikor megkaptam a meghívót, igazán megdöbbentem. Molnár Tamás, azaz a villányi Tamás Bátya emlékére szerveztek október 31-én borvacsorát a pécsi Szent György Fogadóban. Idén nyáron hunyt el, mindössze 58 évesen, betegsége következtében. Bennem csak most tudatosult. Az egyik első villányi borkóstolóm a pincéjében volt, a bor és történelem személyes tolmácsolásában senkit sem hagyott hidegen. Idén áprilisban a pécsi Portugieser Napokon még beszéltünk róla, hogy egyszer majd elmondja, mit gondol a borászatról, hogyan készíti a borait. Elkéstem.

A BorKultúra SzabadEgyetem októberi programja a szomszéd borvidék közeli, mégis sokszor ismeretlen borainak ígéretével nagy várakozással töltött el. A borokat Schmidt Győző, a Dél-Dunántúli Borturisztikai Klaszter elnöke, a Vitis Bt. alapító tulajdonosa, a Danubiana ügyvezető igazgatója és nem mellesleg a borvidék elnökeként is lelkiismeretesen és gondosan válogatta össze a kóstolandó borokat, a borok bemutatásánál részletesen beszélt a szőlő feldolgozási és borkészítési technológiákról melynek köszönhetően emelte a borkóstoló színvonalát.