Az ősz a borfesztiválok időszaka, ugye. Ilyenkor akarva-akaratlan az ember némi borral tér haza. A hipermarketekben különkatalógusok kínálják a leértékelt portékát, megint csak kerül egy-két palack a bevásárlókosárba. És akkor a végén böngészi a netet és megint akciós borba botlik. A fehéreket ilyenkor gyűjtöm be – az új évjárat ígérete miatt sokan azt hiszik, hogy ezeket már nem kell venni, pedig épp most kezd a többségük igazán izgalmas lenni. Az én borrégiós fehér különkartonom így nézne ki.

Vannak arcok, akikkel A kávé házában futok össze leggyakrabban. Sebestyén Csabával gyakorlatilag kéthetente kávézunk egyet véletlenszerűen. A borai néha eljutnak tesztjeinkre, akkor elég jól szerepelnek. Legtöbbször a válogatásokat kóstoltuk tőle mostanában, Iván-völgyi, Nánai dűlőszelektált csúcsborokat. Meg jártunk pár hónapja a Kistücsökben is együtt, jól kis kirándulás volt. Aztán nemrég egy karton olyan Sebestyén-borral ültünk le egy asztalhoz, amelyeket már rég vagy még nem is kóstoltunk. 

A Szekszárdi Szüreti Napok nem véletlenül és nem magától lett a régió legjobb boros rendezvénye. Azt hogy a legjobb, nem mi mondjuk, a Magyar Turizmus ZRt. végzett kutatást és a régiónkból ez a fesztivál a második legnépszerűbb - a busójárást követően. És ha a közönségnek tetszik, de a boros közegnek is tetszik, abban kétségtelen sok munka lehet. Jól kitalált, persze mindig lehetne javítani, és mindig változik is picit, ez így van rendjén. Idén a kihagyhatatlant a szerkesztőségünk egy része sajnos kihagyta, de eMZé és mÁkos kollégák a Dél-dunántúli Boturisztikai Klaszter pécsi fehérboros standján álltak helyt. És azért kóstoltak szekszárdi borokat is. A beszámoló most eMZé tollából.