Somló és Tokaj között a Várban szerencsésen rövid az út. Tettünk ugyan kis kitérőt délre, nyugatra, de az első nap a tokajiaké volt. És megállapítottuk, hogy még a közeljövőben Tokajba kell utaznunk. Szigorúan tanulmányútra. Kóstoltunk elég sokat, de a cikkbe csak három pincészet fért be. Noha voltak még szép borok, voltak még figyelemreméltó borászatok, itt azonban egységes, magas szintű teljesítményre figyeltünk fel. Hát ők következnek most, no meg a mi élményeink.

Nem, ezúttal nem maradt ki sem Somló, sem Tokaj. Először három, vagy inkább négy somlói boremlék következzék. Somlón egyszer voltam, akkor egy hetet, szinte egyedül voltunk a Hotel Somlóban, sajátunk volt a medence, a teniszpálya, a hegy java. Szeptember eleje volt, még nem szüret, de már a balatoni szezonon túl, ami ugye azt jelentette, hogy már itt se volt senki. Hétvégén pár borturista. Nosztalgia félre: szeretem ezeket a borokat, szóval lesz itt némi elfogultság, de ennyi belefér.

Két napot töltöttünk a Várban. Sok idő? Kevés idő? Szigorú beosztással, csak időnkénti megbicsaklással, gyakori köpködéssel, de persze a végén baráti koccintásokkal, hazai vörösökkel tettük fel a koronát. Az első napon szinte csak Tokaj került a pohárba, a második nap első felében inkább Somló. Azaz legfőképpen fehérek. De természetesen máshova is elnéztünk, más borokat is megkóstoltunk. Két későbbi posztban a tematikus kóstolások kerülnek előtérbe, most az összes többi kiemelkedő bor. A Borfesztivál véget ért ugyan, de lesznek még az ősz folyamán boros rendezvények, meg hát új borokkal töltődnek fel remélhetőleg a borszaküzletek is.