Borturisztikai helyzetképet igyekeztünk felvázolni a korán ébredő és jelentós fórral rendelkező, ám még mindig fejlődő Villányban, illetve a bor mellett most már borturisztikai szolgáltatásokban is felzárkózó Szekszárdon. Négy, viszonylag fapados kérdéssel próbáltunk utánajárni a dolgoknak (Miért jön a borturista? Mi változott az elmúlt években? Mit mutatnak a számok? Milyen fejlesztésekre lenne szükség?), és meglepődtünk, mert egyáltalán nem fapados válaszokat kaptunk.  Az első részben íme a villányi válaszok.

Borok és ételek, ha összefognak, csodás jótékonysági vacsora kerekedik belőle. Ráadásul, ha a legjobb vidéki éttermek válogatott séfbrigádja veszi magához a fakanalat, nincs megállás, éjfélt is elüti az óra és még mindenki mosolyog. Hat villányi borász remek bora, hat vidéki étterem stílusos étele, vibrálás, kacagás, könnyed vagy éppen elakadó mondatok, a villányi gyerekek megújuló étkeztetése. A Stílusos Vidéki Éttermiség 3.0 előestéjén jártunk. És persze másnap is visszatértünk.

Nemrég családiasra tervezett, majd szlovák törzsvásárlókkal feltuningolt vertikális kóstolót rendeztek Gere Attila Pincészetében. A Kopár tíz évjáratát bontották meg, volt még egy ilyen alkalom Budapesten is, mi Villányt választottuk. Az autentikus helyszínen tíz bor érdekelt bennünket, szorgalmasan jegyzeteltünk, kóstolgattunk, összegeztünk. A végeredmény a hajtás után. És megelőzve a bejegyzéseket, jómagam is tudom, hogy a Kopár egy ideje Kopar, de ez kevésbé érdekel, mint hogy milyen bor is van a címke mögött.